VI
Pár pillanatra magam
sem értettem miért nem hadjta el a torkom egy hang sem és miért csukladoznak a
térdeim. Előttem állt egy hölgy, elismerem nagyon szép volt, de sok ilyen hölggyel
találkoztam már életemben. Csak amikor a szívem kezdett zakatolni, akkor
peregtek le előttem a régi képek és emlékek. Dadogva mondtam ki a nevét. Picit félre
hajtotta oldalra a fejét, mint ha nem értené, mit mondok, aztán tágra nyitotta
a szemét és sikoltva kiáltotta a nevem. Így van barátom. Ő volt az. Annyi év
után, annyi minden után, amin keresztül mentem csak azért, hogy el feledjem,
itt állt előttem, szebb, mint valaha, mosolygott és örült, hogy lát. Ironikus
nemde? Továbbra is csodálkozva, alig bírtam megmozdulni nem, hogy meg szólalni,
csak megöleltem és megkérdezem, hogy van. Még le írni sem tudom azt az érzést,
amit akkor éreztem mikor újra öleltem, még akkor is, ha ez az ölelés nem
jelentett semmit. Több életet éreztem akkor magamban és boldogságot, mint az elmúlt
években. Izgatottam kezdett el beszélni, olyan gyorsan, mint ahogy emlékszem
reája, maga volt, karriert kergetett, említette, hogy jól van, hogy sok minden
történt vele és más apróságokat. Ő is szerette volna tudni velem mi történt,
mert senki sem hallott rólam amióta elmentem. Álltunk és beszélgettünk olyan
tíz percet, de sietett és mennie kellett. Meg egyeztünk, hogy mégis hamarosan
le kell ülnünk, beszélgetni, mint régen mielőtt újra eltűnök. Meg adta a
telefonszámát és elsietett. Tudod barátom, még ma sem értem, hogy tudott olyan
boldog lenni, nem is gondolni arról min mentem körösztül a múltban, mintha nem
is emlékezne mi történt évekkel ezelőtt. Boldog volt és kiegyensúlyozott,
mintha egy régi baráttal beszélne és nem valakivel, akivel szakított és az a
valaki évekre eltűnt. Ha most azt gondolod, hogy időbe telt, míg felhívtam,
igazad van. Bevallom sosem voltam idegesebb egy telefonhívástól, sem mint
akkor. Hiába beszéltünk meg egy újabba találkozást még akkor is a telefonbeszélgetés
órákig tartott. Az idegesség a hangomban eltűnt pár perc múlva, el engedtem magam,
és arra koncentráltam ne említsem egyszer sem a múltat. Így kaptam egy új
esélyt, hogy szemtől szembe üljek avval, akit sosem feledtem. Most lehet itt az
alaklom, hogy megemlítsem utazásaim során minden városban kerestem egy olyan helyet,
ahol láthatom a város nagy részét, és minden városban eltöltöttem egy éjszakát
gyönyörködve abban, amit nyújtani tudott. De még az sem volt elég ahhoz, hogy legalább
egyszer azon az éjszakákon ne jusson az eszembe és ne kívánjam, azt bár csak
itt lenne mellettem. Nem volt elég ahhoz, hogy a bánat magával ragadjon, ezek
csak emlék percek voltak, érzelmi pillanatok egy régi szerelemről, akivel saját
mesét írhattam volna és a világot körbe utazni. Magamnak kellett megtennem
ezeket az utakat. Most újra itt az alkalom le ülni vele, beszélgetni, hallgatni
és élvezni a hangának lágy csengését. Azt a mosolyt, amit évekkel ezelőtt
annyira szerettem most újra láthatom.
VÉGE
Már későre jár
barátom, az órák peregtek, míg meséltem neked az én kis történetemet. Remélem élvezted,
amíg olvastad. Életed csak egy van, ezért tartalmasan és okosan éld le. Magam
is sokszor mondogattam, az embernek hibákat kell elkövetnie, hogy tanulhasson,
de vannak hibák, amik néha javíthatatlanok. Vedd ki a tanulságot az én
történetemből, lásd, hogy vannak hibák, amiket nagyon drágán fogsz megfizetni,
megpróbálnak majd tönkre is tenni. Lehet, éveken keresztül majd vissza tekintesz,
a válad felett, hülyeségek miatt, amit tettél, mert türelmetlen, bizalmatlan
voltál. Magad sem tudtam mit teszel akkor, de vannak hibák, amik majd elkísérnek
utadon, meg akkor is, ha nem számítottál rájuk. Elsősorban légy ember. Azokat
az embereket, akiket megbántasz, ne feledd nekik is vannak érzéseik, minden könnycseppért,
amit okozol, te is egy nap sírni fogsz. Lehet nem ma, lehet nem is holnap, de
utol érnek egy nap ebben biztos lehetsz. Tiszteld azokat, akik szeretnek, szeresd
te is őket. Az igazi szerelem csak egyszer jön el az életedben, igyekezz, hogy
pont azt meg is tartsd. Valakinek előbb érkezik, valakinek később és hidd, el
sosem fogsz tévedni, ha csak azt az egyet ápolod és őrized elejétől a végéig.
De olyan sokat veszthetsz, ha feláldozod és elcseréled röpke kalandokra.
Нема коментара:
Постави коментар