Az első szerelem felejthetetlen! ( V.) ...

 ...A nyár fénysebességgel rohant, meg akartam állítani, de minden erőfeszítésem ellenére...nem tudtam! Nem volt varázsvesszőm, nem voltam mesebeli jó tündér, aki ilyesmire képes. Nem! Ó, nem volt miért bánkódnom, hisz minden perc... minden másodperc csak is nekünk dolgozott,értük élt !
Mosolygós arccal ébredtem, együtt szaladtunk a nyári záporban, néha csak ültünk a tó partján és hallgattuk a csendet, mert még akkor a kis bogarak zümmögésének is volt értelme. Kérdezte, hogy lehetséges az, hogy a világon két Nap is létezik? Néztem, rá mert nem értettem mit akar mondani, el nevette magát...
Egy fent van az égen....a másik pedig be lopta magát a szemeidbe,mikor mosolyogsz, onnan kukucskál ki .... - Jaj, te kis huncut mondtam... de csak át ölelt és lágy csókot lehelt ajkamra....
Megtaláltam életem első igazi szerelmét. Szárnyak nélkül röpített a magasba.

Együtt töltöttük minden szabad percünket, meg értettem miért viselkednek bolondosan az emberek, ha szerelmesek, miért csillog a szemükben az a különös fény, miért reszketnek, ha nem is fáznak, miért nevetnek mindenen.... és miért olyan szomorú az a pár óra, ha nincsenek együtt,de legfőképpen miért szorul a szív olyan nagyon össze az a pár kilométer távolság végett.
Ó, de mennyire meg tudtam!
Eljött az a nap is amikor, azt hittem belehalok, mert haza kellett mennem. Álltunk a buszállomáson, fogta a kezem, nem szólt és én sem szóltam. Néha, fél szemmel oda pislantottam reája, nagyokat sóhajtott... én... én meg csak néztem a cipőm orrát, mint ha valami érdekes lenne rajta. Nem akartam, hogy sírni lásson, de a könnyeim nem hallgattak rám... potyogtak és csak potyogtak... Fel emelte a fejem, mélyen a szemembe nézett...
- Ne sírj pici szívem, kérlek, ne sírj, mert meghasad a szívem.
- Ne kérd ezt tőlem,hisz tudod,hogy egyszerűen nem ígérhetek ilyet, mert nem tudom betartani... nem bírom....
Mennem kellet, Ő is tudta... meg ígértük amilyen gyakran csak tudunk találkozni fogunk. Fel szálltam a buszra, leültem az ablak mellé, néztem, ahogy minden perc egyre vadabbul rajzolja arcára a szomorúságot. Azt, hitte nem fogom észre venni azt a kis árulkodó könnyet, ami végig siklott az arcán és egy hirtelen mozdulattal, letörölt... Pedig láttam, lelkembe mardosott a fájdalom éles körmeivel... kapaszkodott,hasított... gúnyosan győzedelmeskedett... és iszonyúan fájt....
El indult... fel emelte karját,én rá tapadtam az ablaküvegre... integetett... El indult az autóbusz után... sírtam, ujjával egy mosolyt rajzolt a levegőbe,én meg csak bólintottam. Eltűnt... többé már nem láttam.
Az utazás mintha elnyúlt volna, sosem akart vége lenni, tekintetem az  út menti fákra szögeztem, és néztem hogyan olvadtak össze egy vonalba... vagy csak a könnyeim végett ...már nem tudom... de arra emlékszem addig nem fájt itt ...bent... sosem fájt ennyire.....

Az első szerelem felejthetetlen! ( IV.) ...

Úgy éreztem vulkán van kitörőben belőlem.... Égett minden porcikám. De, tulajdonképpen nagyon elszégyelltem magam, zavarba jöttem és csak álltam, mint egy beton oszlop.
- Gyere, iszunk valamit. - mondta
Mentem néha előtte, néha a tömeg vissza tolt és mögéje kerültem. Szorosan tartotta a kezem, nehogy valahol elveszítsen. Ő vett egy üveg sört ,én meg hát Colán kívül semmit sem iszok ....
Vártuk, hogy valamelyik asztal szabad legyen. Le ültünk, nem vette le a szemét rólam, én meg hát csak össze vissza nézelődtem. Nem volt bátorságom bele nézni a szemébe. Néha olyan véletlenszerűen, hozzá ért a kezemhez, furcsa érzések mentek körösztül rajtam. Nem mintha máskor senki nem ért volna hozzám, csak most ezek az érintések egészen mások voltak.
Mesélt valamiről, de nem jutott el a tudatomig, mert néztem milyen szép a szája, vajon mennyire lehet puha? A szeme.... Milyen nagyon kék... a mozdulatai,mennyire férfiasak ,mégis olyan érzésem támadt, hogy az ölelése lágyabb lehet, mint ha tollpárnára veted magad,mégis... mégis biztonságot nyújthat.
- Édesem... untatlak,vagy csak álmodozol?- eszméltem fel a hangjára.
- Dehogy is.... csak fojtasd.... – milyen hüje vagyok, nem tudok két értelmes mondatot kipréselni a számon.
Az este, mint a mesékben, úgy telt el. Mindég mellettem volt, fogta a kezem, simogatta az arcom, alig várta a lassú zenét, hogy magához húzva csak ringatózzunk a zene ritmusától független. Vállára hajtottam a fejem és mélyen magamba szívtam a bőre illatát.... Kába voltam, mint a drog függő, mikor beveszi a drogot. Azt kívántam ez az éjszaka sose érjen véget!
Az idő, pedig mint a gyorsvonat, meg állás nélkül rohant. Néha belesípolt, hogy figyelmeztessen... nem sokára vége,haza kell menni. Nem is néztem többet az unalmas ketyegő órára.
Sajnos az éjszaka rövidebb lett, mint ahogy szerettem volna. Felcsapták a villanyokat, valaki beleordított a mikrofonba: -ZÁRÓRA!
Szívem össze szorult, levegő után kapkodtam... Most.... most mi lesz? Ennyi volt? A tömegben előbukkant a bátyám.
- Mára elég is volt.... menni kell haza.
Neeeee..... még ne ! Üvöltöttem magamba.... Rá néztem Jánosra, még mindég fogta a kezem. Ki erőltettem magamból egy mosolyt.
- Haza kísérhetlek?
- Persze....
Lassan mentünk, csak hogy húzzuk az időt, egy dalt dúdolt egész úton.... addig nem hallottam soha ,de valahogy nagyon megtetszet.....
- "Elmúlt az éjszaka, el indultunk haza, oda hol apád háza állt....."
Sírni tudtam volna , de nem tettem és csak remélni mertem ,hogy ez az egész nem álom,nem lesz, aki majd belém csíp ,hogy fel ébredjek.....

A kapuban megcsókolt, lágyan az arcomon végig húzta a mutató ujját, követve arcom körvonalát meg állt az ajkamon....
- Pszttttt,ne szólj semmit ,Pici szívem jó éjszakát. - meg puszilt, és elment ....
Csak néztem utána.....

Az éjszaka, nehezen jött álom a szememre, a hajnal viszont túl korán kukucskált be az ablakon......

Az első szerelem felejthetetlen! ( III.) ...

Alig vártam, hogy a vacsorának vége legyen. Fel ugrottam és berohantam a fürdőszobába. Meg álltam a tükör előtt... bámultam pár percig ,valamit kell kezdenem a hajammal... egy gyors tusolás és rohantam a szobába.
Ki nyitottam a szekrényajtót es rájöttem, nekem is olyan lányos gondom van.
Nincs mit felhúznom!!! Te jó ég.... mi a francokat csináljak? Ruhák röpködtek a szobában... pár perc múlva a padló úgy nézett ki, mint a harcmező egy nagy csata után. Vagy inkább, mint ha Cunami söpört volna végig. De én még mindég ott álltam a szoba közepén alsóneműben....
Körbe néztem, a földről felkaptam egy farmer nadrágot és  egy pántos piros trikót. Elő kapartam a szekrény aljából a tűsarkú fekete szandálom. Na, ez jó is lesz! De a hajam.... a hajam, mint a szénakazal.... ajajajaj.... felfogtam egy hajtűvel... nem jó! Le engedtem, oldalra dobtam, előre húztam.... de sehogy sem volt jó!!!
- Készen vagy?- be kiáltott a bátyám-nem lakodalomba megyünk, légy szíves, siess egy kicsit...
Persze, hogy sietnék, de még az a bizonyos öt perc kell....
Diszkréten kihúztam a szemem,pici rózsaszín szájrúzs, megráztam a hajam.... Na most éppen szuper ...bele kacsintottam a tükörbe onnan egy mosolygós arc vissza kacsintott,és már kint is voltam az udvaron ahol már a bátyám kikoptatta a betont amíg le-föl sétált mire én megjelentem...
Auuuuu...- füttyentett nagyot-, na ez nem semmi!!! Elkezdett forogni maga körül, és a hátam mögé tekingetett mintha keresett volna valakit...
- Na, mi van?- kérdeztem...
- Madám, elnézését kérem, de én várom a húgomat, aki úgy látszik gyökeret eresztett a szobában...
- Na, mit hülyéskedsz már?- karon fogtam és elindultunk, pár másod perc múlva össze néztünk, és mint két fél idióta őrült röhögésbe kezdtünk.
Büszkén lépkedett mellettem, mindenkinek köszöngetett, mintha csak én lennék a világ közepe. Oda - oda szóltak neki: haver milyen jó a csajod... hééé ki ez a csaj?...nem is mondtad ,hogy ilyen széplányt szereztél... Ő meg csak olyan büszkén oda mondta:- Ez itt a húgom....

Ahogy közelegtünk, a discohoz nekem mindég jobban és jobban vert a szívem, néha olyan érzésem volt, hogy már menni sem tudok rendesen, mert össze gabalyodnak a lábaim. Persze, hogy észre vette... Csak oldalról figyelt a szeme sarkából és mosolygott.
- El árulod ki a nagy Ő?
- Senki - vágtam rá-de tudod, milyen ideges vagyok az ismeretlen emberektől...
Nem vagyok valami hazudós típus, azt hiszem mikor ezt ki mondtam az arcomon a szemafor minden színe fel váltotta egymást.

Meg érkeztünk... az ájulás határát súroltam mire be mentünk. Valaki befogta a szemem, az amúgy is sötét helységben... Tapogattam az újakat... női újjak ..uhh jól van,gondoltam magamban. Mire nagy nevetés után meg fordított a legjobb barátnőm.
- Gyere, valaki már keresett.... Kuncogta.
- Engem? Hisz nem is ismer senki... most vagyok itt másodszor...
De Ő csak húzott a tömegen keresztül... egyszer csak el engedte a kezem,és a tömeggel tovább sodródott. Ott álltam, pipiskedve a lábujjakon, de nem láttam... Valaki megfogta a kezem....
- Hova tün....- torkomon akadt a szó egy másodpercre-... tél- amire kinyögtem.
- Hát sehova, itt vagyok és várlak... mondta ,én meg csak bambultam, mint borjú az új kapura. Oda hajolt az arcomhoz,azt hittem valamit akar mondani ,mert hát a zajt itt decibelekkel süketségig lehetne mérni. Az arcomhoz ért ajkával.... meg puszilt !!! Meg puszilt!!!!