Alig vártam, hogy a vacsorának vége legyen. Fel ugrottam és berohantam a fürdőszobába. Meg álltam a tükör előtt... bámultam pár percig ,valamit kell kezdenem a hajammal... egy gyors tusolás és rohantam a szobába.
Ki nyitottam a szekrényajtót es rájöttem, nekem is olyan lányos gondom van.
Nincs mit felhúznom!!! Te jó ég.... mi a francokat csináljak? Ruhák röpködtek a szobában... pár perc múlva a padló úgy nézett ki, mint a harcmező egy nagy csata után. Vagy inkább, mint ha Cunami söpört volna végig. De én még mindég ott álltam a szoba közepén alsóneműben....
Körbe néztem, a földről felkaptam egy farmer nadrágot és egy pántos piros trikót. Elő kapartam a szekrény aljából a tűsarkú fekete szandálom. Na, ez jó is lesz! De a hajam.... a hajam, mint a szénakazal.... ajajajaj.... felfogtam egy hajtűvel... nem jó! Le engedtem, oldalra dobtam, előre húztam.... de sehogy sem volt jó!!!
- Készen vagy?- be kiáltott a bátyám-nem lakodalomba megyünk, légy szíves, siess egy kicsit...
Persze, hogy sietnék, de még az a bizonyos öt perc kell....
Diszkréten kihúztam a szemem,pici rózsaszín szájrúzs, megráztam a hajam.... Na most éppen szuper ...bele kacsintottam a tükörbe onnan egy mosolygós arc vissza kacsintott,és már kint is voltam az udvaron ahol már a bátyám kikoptatta a betont amíg le-föl sétált mire én megjelentem...
Auuuuu...- füttyentett nagyot-, na ez nem semmi!!! Elkezdett forogni maga körül, és a hátam mögé tekingetett mintha keresett volna valakit...
- Na, mi van?- kérdeztem...
- Madám, elnézését kérem, de én várom a húgomat, aki úgy látszik gyökeret eresztett a szobában...
- Na, mit hülyéskedsz már?- karon fogtam és elindultunk, pár másod perc múlva össze néztünk, és mint két fél idióta őrült röhögésbe kezdtünk.
Büszkén lépkedett mellettem, mindenkinek köszöngetett, mintha csak én lennék a világ közepe. Oda - oda szóltak neki: haver milyen jó a csajod... hééé ki ez a csaj?...nem is mondtad ,hogy ilyen széplányt szereztél... Ő meg csak olyan büszkén oda mondta:- Ez itt a húgom....
Ahogy közelegtünk, a discohoz nekem mindég jobban és jobban vert a szívem, néha olyan érzésem volt, hogy már menni sem tudok rendesen, mert össze gabalyodnak a lábaim. Persze, hogy észre vette... Csak oldalról figyelt a szeme sarkából és mosolygott.
- El árulod ki a nagy Ő?
- Senki - vágtam rá-de tudod, milyen ideges vagyok az ismeretlen emberektől...
Nem vagyok valami hazudós típus, azt hiszem mikor ezt ki mondtam az arcomon a szemafor minden színe fel váltotta egymást.
Meg érkeztünk... az ájulás határát súroltam mire be mentünk. Valaki befogta a szemem, az amúgy is sötét helységben... Tapogattam az újakat... női újjak ..uhh jól van,gondoltam magamban. Mire nagy nevetés után meg fordított a legjobb barátnőm.
- Gyere, valaki már keresett.... Kuncogta.
- Engem? Hisz nem is ismer senki... most vagyok itt másodszor...
De Ő csak húzott a tömegen keresztül... egyszer csak el engedte a kezem,és a tömeggel tovább sodródott. Ott álltam, pipiskedve a lábujjakon, de nem láttam... Valaki megfogta a kezem....
- Hova tün....- torkomon akadt a szó egy másodpercre-... tél- amire kinyögtem.
- Hát sehova, itt vagyok és várlak... mondta ,én meg csak bambultam, mint borjú az új kapura. Oda hajolt az arcomhoz,azt hittem valamit akar mondani ,mert hát a zajt itt decibelekkel süketségig lehetne mérni. Az arcomhoz ért ajkával.... meg puszilt !!! Meg puszilt!!!!
Нема коментара:
Постави коментар