Ahogy ígértem, megnyitom azt a bűvös dobozt,
amit mindenki ÉLET- nek nevez.
A matatást a MULTBAN kezdem....
Egy Vajdasági városban születtem. Már lassan 40 nyarat tologatok magam mögött, voltak rossz napjaim, de voltak olyan szép élmény dúsak is....
Édesapám gyári munkás volt egész életében. Édesanyám pedig a korházban dolgozott, mint segéd szakács. Nem voltunk soha gazdagok, de nem is hiányzott sok minden, amiért ma bánkódnánk. Tehát volt, amink volt, és soha sem panaszkodtunk.
Jó nevelésben volt részünk, megtanítottak bennünket, hogyan kell élni, megbecsülni mind azt, amink van és Istent kérni, hogy holnap újra kelljen a Nap.
Három évre utánam megszületett a húgom, akit ma imádok. Ő lett akkor a gyermekkorom ma pedig az életem legfényesebb pontja. Persze a gyermekeim mögött, hisz ők a szemeim világa és a további életem értelme.
De lassan... mert elejétől kell kezdenem.
Tehát, a húgom ...mikor kicsik voltunk,sokszor veszekedtünk. Anyukánk mindig mondogatta: - Lányok, ne civakodjatok, mert majd eljön az a nap, amikor sírni fogtok örömötökben, ha láthatnátok egymást...
Akkor nem tudtuk, hogy anyunak milyen igaza lesz egy szép napon.
Ahogy múltak a gyermekévek, mi is máskent láttuk a dolgokat. Korán kellet el gondolkoznunk komolyan, dolgozni kezdtem nyáron mikor a 6. elemit befejeztem. A határba mentem, cukorrépából gyomláltuk a gaz növényeket. Nem hajtott senki, de örültem, ha anyuéknak besegíthetek, legalább a tankönyvek meg vevésében. Rossz idők jöttek...
Hírek... Háborúk, mások háborúját kellett vívnunk...nem mi akartuk ...de el kezdődött.
Sok szomorú tekintet kísért az utcákon, emberekbe botladoztunk, akik féltek, senki nem beszélt többé senkivel, lesütött tekintetekkel siettek... Mind, ha mindenki menekülni szeretett volna, de nem volt hova. Akkoriban már középiskolás voltam. Szerelmes, vidám, mosolygós ...szaladt velem a világ és nem érdekelt mi lesz holnap! Örültem a mának, annak ,hogy mindannyian itt vannak, akiket szeretek. Örültem ,még akkor is ha sorban álltunk kenyérért,mosó porért,kávéért ...nem érdekelt.
Esténként, össze szoktunk jönni a szomszédságban lakó, korunk béli gyerekekkel ...nevetgélni, beszélgetni ...itt csattantak el az első csókok, szerelmi vallomások, ígéretek ... És akkor megtörtént velem is ....szerelmes lettem , először ...nagyon ...végtelen.
A nyarat falun töltöttem a nagynénémnél. Tizenöt alig voltam ...de nagyon szerelmes!
Meleg nyári este ...az unokabátyám elvezetett a discoba .Először láttam ,hogyan zajlik a fiatalok éjjeli élete. Mikor beléptem,a túl zajos terembe arra kaptam magam ,hogy torkom szakadtábol kell ordibálnom,mert, nem csak mások nem hallanak,én még saját gondolataim sem hallottam a fejemben.
Oda álltam a fal mellé, tekintetemmel végig mentem a sok ismeretlen arcon. Hmmm ...senki ...de senki sem ismerős. A bátyám a fülembe ordította: -Hééé, na hogy tetszik? Szuper nem de?
Mi itt a szuper? Az a sok ismeretlen ember, ugrálás, túl zajos.... uhhh, csak bólintottam. Ő meg elvegyült a tömegben. Ahogy ott tekingettem, hátha látok valami ismerős arcot, akaratom ellenére mindég ugyan ott állt meg a tekintetem. A terem másik oldalán... ott állt Ő ! ......
Hogy ki is volt Ő.... hogy is volt ...majd elmondom.
A matatást a MULTBAN kezdem....
Egy Vajdasági városban születtem. Már lassan 40 nyarat tologatok magam mögött, voltak rossz napjaim, de voltak olyan szép élmény dúsak is....
Édesapám gyári munkás volt egész életében. Édesanyám pedig a korházban dolgozott, mint segéd szakács. Nem voltunk soha gazdagok, de nem is hiányzott sok minden, amiért ma bánkódnánk. Tehát volt, amink volt, és soha sem panaszkodtunk.
Jó nevelésben volt részünk, megtanítottak bennünket, hogyan kell élni, megbecsülni mind azt, amink van és Istent kérni, hogy holnap újra kelljen a Nap.
Három évre utánam megszületett a húgom, akit ma imádok. Ő lett akkor a gyermekkorom ma pedig az életem legfényesebb pontja. Persze a gyermekeim mögött, hisz ők a szemeim világa és a további életem értelme.
De lassan... mert elejétől kell kezdenem.
Tehát, a húgom ...mikor kicsik voltunk,sokszor veszekedtünk. Anyukánk mindig mondogatta: - Lányok, ne civakodjatok, mert majd eljön az a nap, amikor sírni fogtok örömötökben, ha láthatnátok egymást...
Akkor nem tudtuk, hogy anyunak milyen igaza lesz egy szép napon.
Ahogy múltak a gyermekévek, mi is máskent láttuk a dolgokat. Korán kellet el gondolkoznunk komolyan, dolgozni kezdtem nyáron mikor a 6. elemit befejeztem. A határba mentem, cukorrépából gyomláltuk a gaz növényeket. Nem hajtott senki, de örültem, ha anyuéknak besegíthetek, legalább a tankönyvek meg vevésében. Rossz idők jöttek...
Hírek... Háborúk, mások háborúját kellett vívnunk...nem mi akartuk ...de el kezdődött.
Sok szomorú tekintet kísért az utcákon, emberekbe botladoztunk, akik féltek, senki nem beszélt többé senkivel, lesütött tekintetekkel siettek... Mind, ha mindenki menekülni szeretett volna, de nem volt hova. Akkoriban már középiskolás voltam. Szerelmes, vidám, mosolygós ...szaladt velem a világ és nem érdekelt mi lesz holnap! Örültem a mának, annak ,hogy mindannyian itt vannak, akiket szeretek. Örültem ,még akkor is ha sorban álltunk kenyérért,mosó porért,kávéért ...nem érdekelt.
Esténként, össze szoktunk jönni a szomszédságban lakó, korunk béli gyerekekkel ...nevetgélni, beszélgetni ...itt csattantak el az első csókok, szerelmi vallomások, ígéretek ... És akkor megtörtént velem is ....szerelmes lettem , először ...nagyon ...végtelen.
A nyarat falun töltöttem a nagynénémnél. Tizenöt alig voltam ...de nagyon szerelmes!
Meleg nyári este ...az unokabátyám elvezetett a discoba .Először láttam ,hogyan zajlik a fiatalok éjjeli élete. Mikor beléptem,a túl zajos terembe arra kaptam magam ,hogy torkom szakadtábol kell ordibálnom,mert, nem csak mások nem hallanak,én még saját gondolataim sem hallottam a fejemben.
Oda álltam a fal mellé, tekintetemmel végig mentem a sok ismeretlen arcon. Hmmm ...senki ...de senki sem ismerős. A bátyám a fülembe ordította: -Hééé, na hogy tetszik? Szuper nem de?
Mi itt a szuper? Az a sok ismeretlen ember, ugrálás, túl zajos.... uhhh, csak bólintottam. Ő meg elvegyült a tömegben. Ahogy ott tekingettem, hátha látok valami ismerős arcot, akaratom ellenére mindég ugyan ott állt meg a tekintetem. A terem másik oldalán... ott állt Ő ! ......
Hogy ki is volt Ő.... hogy is volt ...majd elmondom.
Нема коментара:
Постави коментар