Ott állt, mosolygott... nem mertem arra nézni,nem akartam ,hogy azt higgye, bámulom,de mindég arra tévedt a tekintetem. Ő is észre vette. Lassan el indultam a tömeg felé, és igyekeztem elvegyülni. Megtaláltam a bátyám, meg akartam kérdezni ki az a fiú, de mivel csak ordibálni lehetett, nyeltem egyet és nem kérdeztem semmit. Az este elröpült pillangó szárnyon, csak egy kép maradt meg a fejemben, egy mosolygós fiú arca....
Másnap, mint minden nap délután a medencébe mentünk fürdeni. De még az nap is csak egy barna fiú lebegett előttem, mint valami fátyol. Észre vették mindannyian, hogy ma egészen máshogy nézek ki, csillognak a szemeim, a mosoly ráfagyott az arcomra, a mozdulataim nevetségesek és állandóan a szemeimmel valakit keresek. Csak legyintettem és azt mondtam: - képzelődtök....
Amikor már ráncos lett a bőröm a sok áztatásban, megfogtam a törölközöm és kifeküdtem a napra. Már mikor úgy éreztem magam, mint a sült bárány, el tűnt a nap hirtelen. Ki nyitottam a szemem, és előttem állt valaki, nem jól láttam, mert a nap a háta mögül kukucskált. - Szia, nem zavarok? - szólt egy ismeretlen férfihang. Fel könyököltem, és csak akkor láttam, hogy Ő az....Úr Isten ...mi a francokat csináljak most? El tudom képzelni milyen bamba képet vágtam, csak mosolyogtam olyan hűjén.... biztos, mert Ő csak elnevette magát. Reszketés fogott el ...dadogni kezdtem , nem jöttek ki a szavak a számon.
- Nincs sehol szabad hely a törölközőmnek... ide telepedhetek?- kérdezte.
Csak körbe tekintettem... dehogy is nem volt ...- Ha te mondod ....ez szabad ország mindenki oda megy, ahova akar..... - mondtam, én hülye.... csak már mikor elhagyták a szavak a számat ,akkor csengett vissza, mint a vízhang ,mit is halandzsálok össze- vissza. Jobb, ha nem is szólok többet semmit. Össze szorítottam a szám és vissza feküdtem a törölközőmre. Pedig szívem szerint elfutottam volna... Becsuktam a szemem és úgy tettem mintha nem is volna ott. Dúdolászott ... - Na kezdjük ujjra ,lehet?- kérdezte. Nem szóltam csak bólintottam. - János vagyok, nyújtotta kezét. Örülök.... Aureta,válaszoltam neki.
- Szép neved van, éppen olyan, mint te .... - Nem szóltam semmit....
Túl ideges voltam ahhoz, hogy bármit is mondjak, mert úgy éreztem hülyeségeken kívül úgy sem tudnák semmi okosat mondani. Mély levegőt vett, mintha el akarna fújni, de mielőtt bármit mondhatott volna oda szóltam: - napozzunk, jó?
Csak mosolygott, sunyin néztem fél csukott szemmel, milyen szépen tud mosolyogni, a szemei....a szemei ....mint az égbolt ....jaj, nekem.... izzadni kezdett a tenyerem , a hasamban valami dörömbölt mintha millió lepke akarna szabadulni... a szívem... annyira zakatolt ,hogy már szinte ki lehetett hallani...
- Le ég a bőröd... bekenhetem?
Ur Isten, ha most hozzám ér, én el fogok ájulni, meg érzi, majd mennyire reszketek.... neee... jobb, ha nem ér hozzám..... De mire bármit is szólhattam volna, éreztem a forró ujjait, ahogy siklanak a hátamon.... Meg rázkódtam...
- Valami baj van? - kérdezte.... Á, dehogy... csak a napolaj hideg.... hazudtam ,és ezt ő is tudta.
Mikor haza értem, csakis azon járt az eszem, hogy bár csak láthatnám újra.
A bátyám oda súgta vacsora közben: -na csajszi , akkor ma megint disco?
Torkom akadt majdnem a falat.... Magamban őrjöngtem, kiabáltam, sikítottam....nem lehet igaz ! Ez lesz a legszebb nyaram.....
Нема коментара:
Постави коментар